Mit jelent ez a siker az Ön számára?

Öröm és büszkeség tölt el, különösen azért, mert az elismerést egy olyan hiteles szakmai szervezettől, közösségtől kaptam, amelyet nagyra becsülök, és amely egyébként óriási fejlődést tett meg az elmúlt két évtizedben. Jól esik pozitív visszajelzést kapni kollégáktól. Főképp, ha az elismerés sokaktól érkezik. Megtisztelő, és lendületet ad a további munkához.  

Ön több évtizede a hazai projektmenedzsment szakmai közösség elismert tagja. Hogyan látja a szakma fejlődését, helyzetét?

A projektmenedzser szakma nagyon sokat változott az elmúlt évtizedekben Magyarországon (is). A 90-es években sokan foglalkoztak projektekkel anélkül, hogy ezt tudták volna; miközben sokakat neveztek projektmenedzsernek anékül, hogy projektekhez igazából sok közük lett volna. Ma már széleskőrben elterjed standard az, ami annak idején élenjáró innovatív megoldásnak számított, vagy többségében még nem is létezett. A projektmenedzsment kultúra hatalmas fejlődése nem utolsósorban a nemzetközi vállalatoknak is köszönhető, amelyek napi rutinná tették a nemzetközi jó gyakorlatot. Elhivatott kollégák népszerűsítették a projektszemléletet, egyfajta evangelizációs küldetésnek érezve ezt. Míg korábban az egyes projektre figyeltünk, ma már a PPP (projekt-, program- és portfóliómenedzsment), és a PMO (project management office) a gondolkodás kerete, ezzel a projektmenedzsment szervezeti beágyazottságát és üzleti érzékenységét erősítve. A kitűnő munkát végző hazai szakmai szervezetek taglétszámai, a nemzetközi minősítést szerzett kollégák folyamatosan növekvő száma, a különféle rendezvények, versenyek és publikációk, valamint a szakmai felmérések eredményei is jól jelzik a dinamikus fejlődést. Örvendetesen sok a nő és a fiatal sorainkban – ez korábban nem mindig volt így. A bérfelmérés mutatja, hogy a projekt-, program- és portfóliómenedzserek tisztességes kompenzációt kapnak. Összességében tehát igen pozitív a kép. (Manapság sajnos nem minden professzió mondhatja el ezt magáról.)

Napjainkban a fenntarthatósági kérdések előtérbe kerülése, a digitális transzformáció, az agilis megközelítés további térnyerése, a módszertani tudás gazdagodása, az alkalmazási területek bővülése, sok alapvető trend és változás alakítja a szakma tartalmát, működési feltételeit, és belátható jövőjét. Az utóbbi évek válságai tovább növelik a projektek arányát és jelentőségét a körülöttünk kibontakozó VUCA (volatility, uncertainty, complexity, ambiguity) világban. A globális előrejelzések szerint egyre több kompetens projektmenedzserre lesz szükség. Gyakran a Mérő László remek könyvében leírt „Extrémisztán” határvidékén érzem magam, miközben korábbi életemben Átlagisztán elégedett polgára voltam. Míg Átlagisztán jól ismert és jobbára kiszámítható, addig Extremisztánban a meglepetés az úr: ez egy drámaian másfajta világ, amely az egyes gazdasági jellemzők bármilyen kiugró értékeit megengedő (ún. Cauchy) eloszlással kapcsolatos. Mérő kiemeli, hogy a legtöbb ember Átlagisztán szabályai szerint szeret élni, és csak akkor akar foglalkozni Extremisztán dolgaival, ha a körülmények arra rákényszerítik, bár Extremisztán meglepetései között akadhatnak pozitívak is.

Valami azt súgja, hogy a jövőben egyre gyakrabban merülhetnek fel ilyen újszerű kényszerítő körülmények. Ezek a szakmát is tovább alakítják. Még fontosabb lesz az értékeket megőrző rugalmas alkalmazkodás, a belső igénnyé váló élethosszig tartó tanulás, a változásokkal lépést tartó folyamatos fejlődés, de ugyanakkor a változások lehetőség szerinti befolyásolása, alakítása is. A projektvezető akkor lehet sikeres és elégedett, ha a személy és a pálya megfelel egymásnak. Mivel a változások előbb-utóbb szétrombolják ezt a korábban létrehozott megfelelést, a jövőben egyre gyakrabban kell ezt majd mindenkinek ismételten újrateremtenie a sajátmaga számára. Aki ezt nem veszi észre, vagy akinek ez nem sikerül, vélhetően elhagyja majd a pályát, és új kihívásokat keres. Összefoglalva mondható, hogy az egész életpályán átívelő folyamatos pályakonstrukcióra lesz szükség.

Miért számít Ön jó projektvezetőnek, mit gondol, mivel érdemelte ki a jelölést?

Igazi informatikai projektekkel először Németországban találkoztam a 80-as években. Akkor abban voltam jó, hogy gyorsan megtanultam és alkalmaztam azt, amit kellett. A munka mellett mellékfoglalkozás gyanánt elindítottam Münchenben egy izgalmas koncertmenedzsment vállalkozást. Nagyon szép élményeket és igen értékes tapasztalatokat adott ez az időszak. A 90-es években már itthon dolgoztam, és abban voltam jó, hogy alkalmaztam azt, amit Németországban tanultam. Az ezredfordulót követően különböző képzések, tréningek és mesterkurzusok során egyre gyakrabban volt lehetőségem továbbadni azt, amit és ahogyan a projektekben csináltam, illetve amit a gyakorlatban megtapasztaltam, miközben ezzel párhuzamosan továbbra is számos izgalmas infokommunikációs projektet vezettem. Az oktatásba igyekeztem közvetlenül és hitelesen bevinni azt, amit a projektekben megéltem, vastagon beleértve ebbe a problémákat és a kudarcokat is; és fordítva: igyekeztem a projektekben alkalmazni azt, amit oktattam, illetve megérteni, hogy miért nem úgy folynak gyakran a dolgok, mint ahogyan az a könyvekben áll, ahogyan azt (világszerte) oktatjuk. Ha az ember az egyik nap projektet vezet, és a másik nap pedig kurzust, akkor ez a gondolkodásmód nagyon izgalmas és hatékony lehet.

Oktatóként az elsők között kezdtem el a PMP vizsgára történő felkészítést Magyarországon. Számos szervezetben ezen tanfolyamok résztvevői lettek később a PMI alapú projektkultúra terjesztői, miután sikeres vizsgát tettek. Nagyszerű élmény volt szerepet vállalni az akkortájt alakuló új szakmai szervezetekben, a kibontakozó projektmenedzsment „mozgalmi” életben, közösen kitalálni és megvalósítani újabb és újabb nagyszerű ötleteket. A PMI Budapest, Magyar Tagozat alapító tagja, és 14 évig alelnöke voltam. Ezzel párhuzamosan néhány évig a Magyar Projektmenedzsment Szövetség elnökhelyettese is. Igazi közösségi munka volt a PMBOK Guide három kiadásának és két másik fontos szakkönyvnek a honosítása, több más publikáció mellett. Ezekben kulcsszerepet vállaltam, beleértve a kapcsolódó terminológiai kérdések kezelését is. (Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy mit minek nevezünk, mert egy rossz elnevezés félreviheti a gondolkodást, különösen azoknál, akik még csak most ismerkednek a szakmával.)  A PMBOK Guide hatodik kiadásának fordításakor már ötven önkéntes szakmai lektor munkáját koordináltam. Ez a létszám elsősorban nem a könyv (egyébként valóban extrém) mérete miatt alakult így, hanem inkább azért, mert ezen alapművek magyar kiadása az elmúlt 15 évben egyfajta közösségi alkotássá, szakmai rituálévá is vált.

Pár éve részben visszatértem a kutatáshoz, de itt is fontosak maradnak a projektmenedzsment szálak. Igyekszem alkalmazni azt, amit a projektmenedzsmentben tanultam. Azért mondom, hogy visszatértem, mert a pályámat eredetileg kutatóként kezdtem. Mielőtt Németországba mentem, az MTA Pszichológiai Intézet tudományos munkatársa voltam. Jelenleg az ELTE PPK egyik kutatócsoportjában projektalapú tanulással, projektkompetenciával, innovációkutatással és pályaedukációval foglalkozom. 

Mi motiválja Önt a projektvezetői munkája során?

Főképp az, hogy szeretem ezt csinálni, örömet okoz, és úgy érzem, hogy szerencsére valamelyest értek is hozzá (vagy legalábbis fejlődőképes vagyok). Valójában már egészen fiatalon, a gimnáziumi évek elején világos volt számomra, hogy szeretek újszerű dolgokat kitalálni, megszervezni, megvalósítani, lehetőleg úgy, hogy ez mindenkinek jó és hasznos legyen. Szeretek együttműködni másokkal. Egy projektötletet gyakran sokat kell csiszolni, formálni, hogy széleskörű támogatást kaphasson. Fel kell ismerni az igényt és a lehetőséget. Ez egyfajta konstruktív töprengést, fantáziálást igényel, amit szintén szeretek. Tinédzserként újszerű úttörőprogramokat kezdtem szervezni. Akkor ez volt a pálya, és ahogyan mi csináltuk, úgy sok örömet is adott. Ifivezető barátommal igyekeztük tökélyre vinni a tervezés és előkészítés módszereit. Nyári tábor, éjszakai akadályverseny, vízi számháború voltak egyebek mellett az ötletek, a „projektek”. Szerencsére ott, ahol működtünk, volt erre némi fogadókészség. Aztán az út innen vezetett tovább. De először a kutatói pálya felé. Ma persze a tevékenység öröme mellett legalább ennyire fontos az adott projekt értelme, haszna, jelentősége is ahhoz, hogy egy projekt lelkesítsen, izgalomba hozzon -- nyilván inspiráló, de nem irreális célkitűzéseket, kellő felhatalmazást, megfelelő mozgásteret és erőforrásokat feltételezve. 

Tapasztalata szerint mit várnak el egy sikeres projektvezetőtől? Melyek azok a képességek, amikkel rendelkeznie kell egy sikeres projektvezetőnek?

A sikeres projektvezetőtől csupán egy dolgot várnak, ez pedig maga a siker. Mármint a projektsiker. A siker egyfajta értelmezés szerint eredmény plusz ennek elismerése mások által. Lényeges kérdés, hogy az eredmény mennyiben mérhető. Barabási Albert László könyvéből tudjuk ugyanis, hogy minél kevésbé mérhető az eredmény, annál inkább érvényesül a kommunikációs hálózatok meghatározó szerepe az (így értelmezett) siker létrejöttében. A projekteket persze jól mérhető kritériumra célszerű építeni. Ilyen esetben viszont tévedés azt hinni, hogy a kudarcot egy jó magyarázat eredménnyé, vagy legalábbis majdnem-eredménnyé teszi. Ennek fájdalmas felismerését a 80-as években Münchenben a koncertpénztár mellett állva éltem meg egyik este. Mivel kevesen vettek jegyet, aznap elvesztettem félhavi fizetésem. Munkavállalóként hosszasan tudtam volna sorolni, hogy én bizony minden elvárhatót megtettem (ezzel részemről le is zárva a dolgot); koncertszervező vállalkozóként viszont megértettem, hogy ebben a helyzetben mennyire felesleges lenne egy ilyen magyarázat. A projektvezetőnek vállalkozóként, tulajdonosként kell gondolkodnia és cselekednie.

Néha úgy tűnik, hogy egy képzés eredménye nem abban mutatkozik meg, hogy eredményes lesz a kolléga projektje, hanem abban, hogy most már szakszerűbben képes elmagyarázni azt, hogy miért lett a projektje eredménytelen. Egy felsővezető azonban eredményt vár, nem magyarázatot. Az eredményhez nyilván fontos a módszerek megfelelő kiválasztása, és tényleges alkalmazásuk a gyakorlatban. Ez a szűken vett mesterségbeli tudás. Legalább ennyire lényeges viszont az ún. soft-skills képességterület is, amelynek fejlesztését soha nem lehet befejezni. A projektvezetésnek az adja meg a zamatát, hogy minden projekt más. Mindent figyelni, és adott esetben kontrollálni kell, ami hatással van, vagy lehet a projektre, de mindent csak olyan mélységben, ami vezetési szempontból indokolt. Sokszor nem jut rá elég idő, pedig alapvető a gyakorlat reflexiója, a tapasztalatok tudatosítása is (nemcsak a projekt végén), amitől jobb lesz a projekt, és persze jobb lesz annak vezetője is. Az eredményes projektjeim mellett „szerencsére” voltak kevésbé eredményesek is. Azért fogalmazok így, mert ez utóbbiak nélkül sokkal rosszabb projektvezető lennék, mindig ezekből tanultam ugyanis a legtöbbet. Mivel a sikertelenség mélyebben érint, a kudarc nagyszerű tanítómester.

Hogyan kezeli a munkája során kialakuló stresszt, hogyan szokta levezetni a feszültséget?

A kevés stressz a barátom, a magas stressz-szint pedig olyan vendég, akitől igyekszem mielőbb megszabadulni. A stressz teljes hiánya az abszolút rutin, nem igazi projekt, sokkal inkább totális unalom, ami egy idő után számomra paradox módon akár stresszforrássá is válhat. Egy ilyen helyzetben felüdülés, amikor végre történik valami, ami komolyabb odafigyelést, esetleg némi vezetői kreativitást igényel. Felmerül egy probléma, konfliktus, vagy ennek kockázata. A claim management az egyik kedvenc területem. A stresszt elsősorban nem levezetni igyekszem, hanem csökkenteni. Minél jobban érzem, hogy befolyással tudok lenni a helyzet alakulására (ami egyébként projektvezetőként a dolgom), annál inkább csökken a stressz. De nyilván nem szűnik meg teljesen, amit nem is kívánok. A nagyon stresszes projekteken, helyzeteken mindig sokat gondolkodtam. Szabadidőben is. Fejben sokféle forgatókönyvet lejátszottam. Nálam már bizonyos fokig a megoldásokon való töprengés is csökkentette a stressz érzését. Azért beszélek múltidőben, mert ilyen projekteket ma már nem vezetek. Ez is egy jó módja a stresszkezelésnek a szokásos megoldások, technikák mellett. 

Milyen feladatokon dolgozik jelenleg, és milyen tervei vannak a közeljövőben?

Most ősszel indítottam egy országos középiskolai projektversenyt. Az újszerű verseny célja az önismeret és a pályaorientáció támogatása, valamint a projektekhez kapcsolódó kompetenciák fejlesztése. A középiskolás projektcsapatok általuk megvalósított saját projekttel nevezhetnek. A diákprojektek célja értékteremtés a szűkebb vagy tágabb környezet számára, bármilyen szabadon választott projektötlet megvalósítása útján. A nyerteseket értékes jutalmak várják, de reményeim szerint minden résztvevő jutalma lesz az az élmény és értékes tapasztalat, amit a projektje révén szerez majd. A verseny nonprofit CSR kezdeményezés, amelyet cégem, a PROJECON Projekt Tanácsadó Kft. szervez, és a PMI Budapest, Magyar Tagozat a szakmai főtámogató. Érdemes ránézni a Diákprojekt honlapra. A verseny hírét terjesztjük az iskolák, tanárok, szülők és diákok körében. Nemcsak diákcsapatok, hanem szponzorok jelentkezését is várjuk. A támogatók száma örvendetesen gyarapodik.

Az aktuális kutatások közül egy hatásvizsgálatot emelnék ki, amely egy digitális környezetben megvalósított projektalapú gimnáziumi pályaedukációs tanulási programhoz kapcsolódik. A jövőben a projektmenedzsment tanácsadás és oktatás mellett az ELTE PPK Felsőoktatás és Innovációkutató Csoport külső tagjaként többet szeretnék kutatással foglalkozni a már említett témákban. A cél itt valamilyen releváns K+F eredmény elérése, lehetőleg csapatmunkában. Kutatókkal és gyakorlati szakemberekkel együttműködve. A kutatás izgalmas nyomozás, amiben az is jó, hogy egyben intenzív tanulás is. Vonz az a rengeteg tudás, ami a tudományos publikációk nemzetközi adatbázisaiban, ezekben a hatalmas láthatatlan könyvtárakban elérhető. Másrészt egy nagyobb kutatás egyben projekt is. A feladat most a helyes fókusz kialakítása, amely értékes, és lehetőleg a gyakorlat számára is releváns eredményhez vezethet. Az elmúlt években született publikációkból a ResearchGate portálon található válogatás (és a teljes publikációs jegyzék is elérhető). A kutatás mellett, illetve részben ahhoz kapcsolódóan a Magyar Pedagógiai Társaság Pályaorientációs Szakosztály, és újabban a HiSchool Alapítvány szakmai közösségeiben is tevékenykedek.