Az Y-generációhoz tartozom, a PMP minősítést a húszas éveim végén szereztem, ebből a szemszögből osztom meg a felkészülés és a vizsga tapasztalatait.

2019 második felében ismerkedtem meg a PMI Magyar Tagozattal, ekkor vettem részt a Mentoring Programban mentoráltként, a PMP minősítésről is ekkor hallottam először, amit végül 2020 novemberében szereztem meg.

Szeretek tanulni, szeretem képezni magam a projektmenedzsment területén is. Az „ezredfordulós” generáció tagjaként mérhetetlen információ áll a rendelkezésemre, hogy fejlődjek. Az interneten rengeteg cikket, videót, webinárt, online kurzust találok, amiből nagyon sok tudást szedhetek magamra. Miért nem választottam ezeket a forrásokat? Miért tettem ki magam intenzív tanulásnak (részletek később), felkészítő kurzusnak, vizsgadíj kifizetésének és egy nagyon kimerítő vizsgának? Azért, mert a PMP más.

A PMBOK (a kézikönyv, melyre jelentősen épít a vizsga egyéb tudásanyag mellett) olyan tudással lát el, ami bizonyítottan hasznos: a világ tapasztalt, sikeres projektvezetőinek gyakorlati tudását, legjobb eszközeit, gondolkodásmódját mutatja be. Én a PMBOK hatodik kiadásából készültem, ami úgy nyilatkozik magáról, hogy azt a projektmenedzsment tudást azonosítja, amit általánosan jó gyakorlatnak tartanak, a legtöbb projektben, az esetek döntő többségében.

Az első „aha-élményem” akkor volt, amikor elindult a Mentoring Program, és a Mentorommal, Fucskó Györggyel összeraktunk egy tanulási tervet, majd belevágtunk a közös munkába. Gyuri nemcsak a PMP minősítésének, de a szakmai tapasztalatának köszönhetően is minden kérdésemre tudott választ adni, megdöbbentett a felkészültsége. A PMP minősítésnek ez a fajta „megtestesítése” tette rám a legnagyobb hatást. Nem volt kérdés, hogy ezt a tudást én is magamévá akarom tenni, a kérdés csupán az volt, hogy mikor.

2020-ban az új típusú koronavírus nem várt változásokat hozott. Lehetőségeket is. A home office mellett a saját képzésemre fordítható idő megnőtt, mindamellett tudtam, hogy a következő év kezdetével változik a vizsga. Eljött az én időm. Sok személyes, magánéleti, egészségügyi tényező játszott közre, úgy alakult, hogy az október 23-i hosszú hétvégén átolvastam a PMBOK-ot, majd közvetlenül azután részt vettem a ProMan Consulting három napos online PMP vizsgafelkészítőjén.

Az oktató Végh Domonkos volt, nagyon felkészült, nyitott, támogató tréner, profi tananyaggal. A tréning segített a PMBOK értelmezésében, át is adta a benne lévő tudást és gondolkodásmódot, valamint segített a vizsgára való felkészülési és teljesítési tippekkel (onnantól, hogy hogyan kell jelentkezni, vagy vizsgán használni a megjelölés funkciót, egészen odáig, hogy milyen szavak lehetnek félrevezetőek a kérdésekben). A következő két hét „várakozással” és karanténnal telt. Nem tudtam időpontot foglalni a vizsgára, nem volt egyértelmű, hogy mikor tudok menni. Ekkor azonban már elkezdtem tanulni. Hétköznap 2-3, hétvégén 8 órát tudtam tanulásra fordítani. A PMP vizsgafelkészítő kurzus anyagát gyakran forgattam, majd kezembe vettem Rita Mulcahy PMP Exam Prep könyvének kilencedik kiadását. Egy nagyon jó, gyakorlatias könyvről van szó, ami „tanítja magát” – ebben a könyvben a fejezetek végén vannak a valós teszthez hasonló próbakérdések, megoldással. Rita könyvét tekintve számomra az elsődleges fókusz az volt, hogy minden próbakérdést megcsináljak, ellenőrizzem mindet, és ki is gyűjtöttem a hibás és/vagy tanulságos kérdésekhez a magyarázatot. A felkészülést úgy időzítettem, hogy az ilyen jegyzeteimet még át tudjam olvasni a vizsga előtt. Egy fejezet kérdései nem mentek jól, így azt a fejezetet el is olvastam. A többi fejezetet egészében nem, ugyanis még nem értem a Rita könyv végére, amikor úgy alakult, hogy november 11-én jelentkeztem a november 18-i vizsgára. Nehéz döntés volt és nem sok időm volt meghozni, de nem bántam meg. November 12-től szabadságra mentem, eddig ugyanis munka mellett történt a felkészülés. Számomra a siker faktorait az alábbi tényezők jelentették:

• a menyasszonyom támogatása,
• nyugodt közeg a tanuláshoz,
• önmagam ismerete (tapasztalataim alapján tudtam, hogy nagyon kitartó és szorgalmas vagyok – az intenzív tanulástól sem tartottam, mert nem olyan régen még egyetemre jártam, jól fog az agyam).

Úgy gondolom, hogy fiatalon, kevés függőséggel, sokkal könnyebben teljesíthető a vizsga, mint családosok esetében. Az intenzív felkészülés egy hét volt. Átlagosan hat és fél órákat aludtam és korán keltem. Sokat tanultam. Tartósan fenn tudom tartani a figyelmem, így aktívan 12-14 órát tanultam egy nap. Rita könyvét is beleértve kb. 2200 kérdést néztem át és átlagosan 75 % fölött teljesítettem. Ebben a teljesítményben benne van a PMI oldalán található vizsgakérdések egy része is, amelyről utólag kiderült, hogy nagyon nehéz kérdéseket tartalmaz, nem is igazán volt releváns (valamivel 60 % alatt teljesítettem), de volt több 90 % feletti próbavizsgám is. Négy 200 kérdéses vizsgát (vagyis a valós kérdésmennyiséget tartalmazó tesztet) töltöttem ki. Ezek mind az interneten fellelhető ingyenes vizsgák voltak (némelyik regisztrációhoz kötött). A mobilomra is töltöttem le egy-egy alkalmazást (meglepően jók voltak), valamint egy akciós Udemy kurzust is vásároltam – szintén kérdésgyűjtemény.

A felkészülés izgalmas része számomra a tesztkérdések megoldása volt. Ezek nagyon jól tükrözik a projektmenedzserek életében megoldandó feladatokat. Például, hogy egy bonyolult e-mailt olvasol, amikor valaki nagy hévvel odalép hozzád panaszkodva és közben még az ügyfél is felhív telefonon – gyorsan kell jó döntést hoznod, megfelelően priorizálni és kategorizálni/felhasználni az információt. Különösen jók a facilitálással, vagy az etikus viselkedéssel kapcsolatos szituációs kérdések is.

Azt nem szabad elfelejteni, hogy ez egy gyakorló projektmenedzsereknek szóló képesítés. Lehet, hogy sehol nem találkozol a felkészülés során az ISO betűszóval vagy Deming nevével, de attól még a nemzetközi sztenderdek és a PDCA ismerete magától értetődő. Műszaki területről érkezőként én találkoztam újdonságokkal is – ezeket illetően gyakran használtam a Google-t, illetve számtalan Youtube videót néztem 1,5-2-szeres lejátszási sebességen – a rövid felkészülésbe így fért bele.  Összességében rengeteget tanultam és nagyon élveztem.

A vizsga napja előtt alapos pihenést javaslok. Én a 200 kérdéses, 240 perces, feleletválasztós (négy alternatívát adtak) vizsgát csináltam, amelyben egy ütemezett szünet volt. A vizsga 2021 elejétől megváltozott, de bármikor is csinálja valaki, nagyon kimerítő megmérettetés. A feladatsort nehéznek találtam. Folyamatosan néztem az eltelt időt, jöttek a nehéz kérdések, egyértelmű volt, hogy mindegyiknél megjelölöm azt a választ, amit a legvalószínűbbnek tartok, de a kétes kérdéseket megjelölöm ellenőrzésre is. Előre tudtam, hogy a 89. kérdésnél lesz az ütemezett szünet (ez kulcsfontosságú információ volt a szünetnél hozott döntésemet illetően – azt hiszem, hogy ez a döntés nagyban hozzájárult, hogy átmenjek a teszten). A 89. kérdésnél felbukkant a párbeszédpanel, döntenem kellett: ellenőrzöm a kérdéseket és azután megyek szünetre (vagyis még időt töltök a 89 kérdéssel), vagy rögtön megkezdem a szünetemet. 121 percem volt hátra, félidőnél voltam. Sok ellenőrzésre megjelölt kérdés volt a 89 között, de várt még rám az idő második felében 111 kérdés. Több kérdés, de ugyanannyi idő, mint amennyi már elment. Nem sokat tétováztam, az azonnali szünetet választottam. A legjobb tudásom volt a 89 kérdésben – még ha bizonytalan is –, a 111 kérdés mégis több, arra kellett időt hagynom és koncentrálnom. A szünet utáni kérdésekben egy rajzolós és egy számolós feladatot kaptam, amiket megjelöltem későbbre és azokhoz valóban terveztem visszatérni. Sokkal gyorsabban haladtam a kérdéseken, végig is értem, és négy percem maradt. Ez elég volt a rajzolós és a számolós feladatra. Az utolsó kb. egy percben görgettem a kérdéseken, átgondoltam őket, ebben a kevés időben már minden lehetőséget megadtam arra, hogy javítsak, ha szükségesnek tartom. Lejárt az idő.

Sikerült, átmentem a PMP vizsgán.

Hazafelé sétáltam egy nagyot, jót tett a friss levegő. A vizsgát illető utolsó javaslatom az ünneplés. Legyen ez egy szép emlék, a korlátozások ellenére is van megoldás – mi a kedvenc hamburgeresünktől vásároltunk elvitelre. :)

 

 

Megjegyzés és felelősség kizárása: Ezen Blog bejegyzés szerzője Müller Gergő, PMP® a pmi.hu vendégszerzője. Az írás a szerző saját szakmai véleményét, megállapításait, következtetéseit tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik meg a PMI Budapest, Magyar Tagozat álláspontjával, illetve nem tekinthető hivatalos ajánlásnak, állásfoglalásnak, véleménynek a PMI Budapest részéről. Az írás szerzői és megjelenési jogai az eredeti szerzőt illetik.