<< Vissza

Miért van most szükségünk "érzelmi sokszínűségre" a munkahelyen

Az igazán emberi munkahely nem az, amelyik állandóan boldoggá akar tenni minket - állítja Tim Leberecht, a House of Beautiful Business társalapítója és vezérigazgatója. Az érzelmek mozgásban lévő energia. Nélkülük nem éreznénk késztetést arra, hogy cselekedjünk, alkossunk, vagy egy centit se mozduljunk. Ezért olyan létfontosságúak, nemcsak a magánéletünkben, hanem a munkahelyünkön is. Egy vállalat formális szervezeti struktúrája mindig láthatatlanul felülírja az érzelmek által táplált informális kapcsolati hálót.  A tanulmányok azt mutatják, hogy az érzelmek hatással vannak arra, hogyan teljesítünk, vezetünk, döntéseket hozunk, innoválunk és elköteleződünk a szervezetünk iránt. A Wharton menedzsmentprofesszorának, Michael Parke-nak a legújabb kutatása szerint az érzelmek munkahelyi kifejezése a csapatok körében azt eredményezi, hogy javul a problémamegoldó és ötletgeneráló képességük.

A MÉRGEZŐ POZITIVITÁS ARRA KÉNYSZERÍT BENNÜNKET, HOGY SZÍNLELJÜNK

Mégis, az érzelmek kimutatása a munkahelyen, különösen a bonyolultabb érzelmeké, sok vezető számára még mindig elképzelhetetlennek tűnik. Egyesek attól félnek, hogy elveszítik az arcukat vagy a tekintélyüket, míg mások azt gondolják, hogy puhánynak vagy gyengének fogják őket tartani. Sokunk számára még mindig a "mérgező pozitivitás" az alapértelmezett kultúra, amely körvonalazza, hogyan jelenünk meg és hogyan vezetünk.  Nem csoda, hogy megjátsszuk magunkat. Azon 5000 ember közül, akik kitöltötték ingyenes online tesztünket az érzelmi intelligenciáról a munkahelyen, 51% válaszolta azt, hogy "mindig" vagy "gyakran" kell show-t csinálnia. Ráadásul "az az 51%, akinek "show-t kell csinálnia", 32%-kal kisebb valószínűséggel szereti a munkáját". 

Ugyanakkor a világjárvány arra késztetett minket, hogy átértékeljük a kapcsolatainkat, és azt, hogy mi az, ami igazán számít nekünk. Erősen érzünk a munka iránt, és ha ezt az érzést nem ismeri el a munkaadónk, felmondunk - ahogyan azt a nagy felmondásból láthatjuk. A McKinsey Nagy Elmorzsolódás felmérése szerint a világjárvány idején felmondó munkavállalók több mint 50%-a úgy érezte, hogy a szervezetük, a vezetőjük nem értékeli őket, vagy nem érezték úgy, hogy összességében nem tartoznak hozzájuk. 46% pedig a felmondás további okaként azt a vágyat jelölte meg, hogy olyan emberekkel dolgozzanak együtt, akik bíznak egymásban és törődnek egymással.

Nyilvánvaló, hogy "egyéni szinten mindannyian erre vágyunk" - mutat rá Danielle Mackowski, a booking.com munkavállalói sikerekért felelős igazgatója. De gyakran a szervezeti visszahatástól való félelem megakadályoz bennünket abban, hogy érzelmesebb munkahelyi életre törekedjünk, ami nagyon is a teljesebb és hatékonyabb munkakultúra rovására megy. Hogyan változtathatunk ezen?

AZ ÉRZELMEK BONYOLULTAK ÉS SZEMCSÉSEK

Az egyik kulcsfontosságú tényező az érzelmi sokszínűség. Új könyvében, a Bittersweet: How Sorrow and Longing Can Make Us Whole, Susan Cain a bonyolultabb érzelmeket, például a szomorúságot vagy a melankóliát vizsgálja mind a magánéletünkben, mind a munkánkban. Azt követeli, hogy adjunk magunknak és munkatársainknak engedélyt az érzelmek szélesebb spektrumának megélésére és kifejezésére, beleértve különösen a "negatívnak" címkézett érzelmeket, amelyek aláássák a pozitivitás nyomását. Az igazán emberi munkahely nem az, amelyik állandóan boldoggá akar tenni minket, hanem az, amelyik megengedi, hogy szomorúak is legyünk. 

Ennek szellemében az oregoni Salem kórház létrehozott egy "dühöngő szobát". A dolgozókat arra kérték fel, hogy a világjárvány alatt érzett sérelmeiket és nehéz érzelmeiket írják fel tányérokra, majd törjék a falhoz, hasonlóan az égetési szertartáshoz, ahol az emberek leírják, amit hajlandóak elengedni, majd elégetik.  Az érzelmi sokszínűség érzelmi szemcsézettséget is jelent, ezt a kifejezést Lisa Feldman Barrett pszichológus alkotta meg, akinek kutatásai szerint a magasabb fokú érzelmi szemcsézettséggel rendelkező emberek jobban tudnak reagálni az élet kihívásaira. 

Ha az érzelmekről van szó, a kétértelműség egy tulajdonság, nem pedig hiba. Az érzelmek ugyanis egy fokozat mentén jelentkeznek, és nem különülnek el élesen egymástól, illetve nem zárják ki egymást. Egy jelentős ideig a közhiedelem úgy tartotta, hogy hat "klasszikus" érzelem létezik: boldogság, meglepetés, félelem, undor, düh és szomorúság. Egy 2014-es tanulmány azonban azt állította, hogy csak négy alapérzelem létezik : boldogság, szomorúság, félelem és düh. Aztán egy 2017-es tanulmány a Berkeley Egyetemről kimutatta, hogy 27 érzelemkategória létezik.  

Elég csak kinyitni a Dictionary of Obscure Sorrows-t, hogy felfedezzük az árnyalt érzelmek még szélesebb skáláját. A "szolizmus" például úgy van definiálva, mint "egyfajta delírium, amely abból ered, hogy túl sok időt töltesz magaddal". Vagy az "unatkozás", egy szó, amelyet Adam Grant szervezeti pszichológus a közösségi médiában vírusként terjedő "2021 uralkodó érzelmeként" emelt ki.

EMPÁTIÁT KELL TANÚSÍTANUNK ÖNMAGUNK IRÁNT

Végül, az érzelmi sokszínűséghez empátia szükséges: az a képesség, hogy átérezzük mások érzéseit.

És mégis fontos, hogy az empátia az önmagunkkal való empátiával kezdődik, azzal, hogy elismerjük, mit érzünk, mielőtt még szavakba tudnánk önteni. A német Otto Group kiskereskedelmi vállalat például Yaara Dolev koreográfussal és táncossal dolgozott együtt, hogy a gaga tánc - egy Izraelből származó mozgásnyelv - segítségével újra összekapcsolja a felsővezetőket önmagukkal. "A munkahelyen szükségét érezzük annak, hogy egyben tartsuk magunkat. Olyan ez, mintha egy szörnyeteget rejtegetnénk egy papírdobozban" - mondja Dolev. A mozgás az egyik módja annak, hogy (ön)ítélkezés nélkül érezzük az érzelmek áramlását és átalakulását a testen keresztül.

Az empátia a munkahelyi érzelmi intimitás alapja - egy olyan kulcsfontosságú tulajdonság, amelyet a vezetőknek hatalmukban áll ápolni, például a "bizalom köreinek" létrehozásával, vagyis az erőszakmentes kommunikáció elvein alapuló terek kialakításával, ahol kényelmesen megoszthatjuk érzelmeinket. Ott megszakítás nélkül beszélhetünk, és olyan nyelven beszélhetünk, amely nem agresszív és nem védekező. 

A vacsorák vendégül látása szintén segíthet a munkatársakkal való érzelmi intimitás megteremtésében. Vegyük például a csendes vacsorákat. A vendégek szavak terhei nélkül ülnek egy csendes asztal köré, és együtt esznek, gyakran nyilvános helyen. A gyorsaság, amellyel megtapasztalják a közös közelséget, a small talk és az üzleti tréfálkozás társadalmi ívén belül lehetetlen lenne megvalósítani. Vagy egy 15 pohárköszöntő vacsora, ahol 15 menedzsert vagy vezetőt hoznak össze, hogy intim környezetben megvitassák az időszerű kérdéseket. A vendégek az este folyamán egy-egy személyes tósztot mondanak egy előre meghatározott témára, ami olyan beszélgetést eredményez, amelyet sürgősnek, őszintének és bensőségesnek éreznek.

Demokráciáinkban a magány, a munkától való elszakadás és a társadalmi szövet erodálódása járványszerűen terjed. A nehéz időkben bátran kell szembenézni a nehéz érzelmekkel, hogy jobban kapcsolódjunk önmagunkhoz és másokhoz. És ezt a munkahelyen kell kezdeni.

Ahogy visszamegyünk az irodába, egyszerűen nincs visszaút. A VUCA (volatilis, bizonytalan, összetett, kétértelmű) idők VUCA szakembereket igényelnek. Az érzelmeink valódiak, ellentétben azzal a képpel, amit próbálunk kivetíteni. Ha megtagadjuk őket, megfosztjuk magunkat az átalakulás és a növekedés alapvető forrásától. Az érzelmeinkkel való szembenézés - és azok megélése - ahelyett, hogy csak "kezelnénk" őket, maga a különbség egy pusztán produktív munkahely és egy olyan munkahely között, ahol teljes szívvel szeretnénk lenni.

Tim Leberecht a The Business Romantic című könyv szerzője és a House of Beautiful Business társalapítója és vezérigazgatója.

Forrás: https://www.fastcompany.com/90754736/why-we-need-emotional-diversity-at-work-right-now

Keresés

Népszerű Bejegyzések

Tekintse meg az archívumokat

Projektmenedzsert keres?

Lehetősége van arra, hogy projektmenedzsert kereső álláshirdetéseit megossza az oldalunkon, amivel többszáz fős tagságunkat közvetlenül eléri!

Álláshirdetés feladása!