Többször találkoztam már azzal a kérdéssel, hogy a különböző irányítói pozícióban lévő személyeknek valójában menedzserként vagy vezetőként kellene viselkednie? Azt is sokszor látom, hogy egy-egy vezető beosztásban lévő kolléga a napi munkája során mennyire csak az egyik vagy csak a másik szerepet alkalmazza. Vajon jó ez így? A kérdések megválaszolása előtt egy pár szóban beszéljünk arról, hogy mi a különbség a két vezetői szerep között. Talán a legegyszerűbben Peter Drucker fogalmazta meg a The Essential Drucker című angol nyelvű könyvében: „A vezető az, aki a jó dolgokat teszi, a menedzser pedig az, aki jól teszi a dolgát”. 

Nézzünk egy kicsit mögé ennek a mondatnak. A vezető elsősorban a távoli víziókra fókuszál, pontosan tisztában van azzal, hogy hova szeretne eljutni. Ehhez innovatív módon megteremti a szükséges eszközöket, és lehetőséget biztosít a csapatának a célok eléréséhez. Legfőbb feladata, hogy a nehéz helyzetekben motiválja az embereket, és a kritikus időkben iránytűként szolgáljon számukra. Folyamatosan együttműködik a beosztottjaival és a környezetével, a bizalomra építi a szerepét. 

Ezzel szemben a menedzser egy sokkal adminisztratívabb személy, akinek feladata a vezetők által kijelölt célok elérésének biztosítása, a szükséges feladatok végrehajtása. Emiatt sokkal inkább a közeli célokra fókuszál, napi munkája során az operatív feladatokra és a problémamegoldásra koncentrál. A csapatát hatalommal irányítja, leginkább utasításokat oszt ki nekik. 

Láthatjuk, hogy a két szerep ellentétben áll egymással. Persze ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy az egyik rosszabb vagy jobb, mint a másik. Mindkettőnek megvan a létjogosultsága, csak nem mindegy, hogy milyen pozícióban van az a személy, aki ilyen vagy olyan szereppel végzi a munkáját. Manapság olyan gyorsan változik egy-egy iparág és annak munkakörnyezete, hogy leginkább azon múlik egy cég sikeressége, hogy képes-e ezekhez kellő idő alatt és megfelelő módon adaptálódni. Emiatt a vállalatok esetében a felsővezetői pozíciókban leginkább vezető típusú emberekre van szükség, hogy a cég proaktív módon tudjon alkalmazkodni a változásokhoz. A középvezetők és az alacsonyabb szinten lévő pozíciók esetében pedig inkább a végrehajtói menedzser szerepre van igény, hogy a szükséges munkát a megfelelő módon végezze el a csapat. 

Mint minden jó történetben, ebben is van egy „De”. Így nagybetűvel. Ezt most egy kicsit tudományosabb megközelítésből szeretném bevezetni, mivel találtam egy remek párhuzamot a kvantumvilág és a projektmenedzsment között. 😊

Ha kinézünk az ablakon, akkor láthatjuk, hogy a világ tele van színekkel. Önmagában már a látás is a fény miatt van, a fényhullámok bejutnak a retinánkba, a begyűjtött információt pedig az agy képpé alakítja. Így tudjuk, hogy éppen hol vagyunk, és látjuk, hogy merre kell mennünk, ha el akarunk jutni valahová. De a fény nem csak ezt adja számunkra, hanem képes elektromosságot is biztosítani a napelemeken keresztül, ami a fotoelektromos kvantumjelenségen alapszik. (Érdekes tény, hogy Einstein valójában ezért kapta a Nobel-díjat, nem pedig a relativitáselmélet kidolgozásáért, habár nevét leginkább ezzel kapcsolják össze.)  

A kvantummechanika egy igen izgalmas és egyben csodálatos világ. Olyan érdekességekkel találkozik itt az ember, amiket nehéz felfogni, de mégis annyival lenyűgözőbbek a klasszikus mechanikához képest, mint a cirkusz a színházi előadáshoz képest.  Az egyik legfontosabb jelenséget a Young-féle kétréses kísérlet mutatja be, ami a fény kvantumjával, a fotonnal foglalkozik. Most nem akarok belemélyedni a részletekbe, sokkal inkább a kísérlet eredménye számít, ami megmutatja, hogy a fény hullámként és részecskeként is viselkedik, nem lehet csak az egyik kategóriába besorolni. Amikor kell, akkor hullámként segíti a látásunkat, máskor pedig részecskeként elektromosságot állít elő. Mennyire jó fej, hogy több fronton is a hasznunkra van ezzel a kettős természetével. 

És itt jön a képbe a „De”. Egy jó projektmenedzsernek nem elég csak menedzserként, vagy csak vezetőként üzemelnie. A fényhez hasonlóan kettős természetet kell kialakítania, hogy amikor kell, mutassa a célokat és motiválja az embereket, máskor pedig az előírásoknak megfelelően végeztesse velük a munkát, hogy a projekt elérje a céljait. Úgy gondolom, hogy az a projektmenedzser, aki képes mindkét szerepkörbe beleilleszkedni, nagyobb hatékonysággal fogja a projektjét vezetni, és megnöveli annak valószínűségét, hogy a projekt sikeresen záruljon. 

Arra azonban figyeljünk, hogy erre is érvényes a kvantumvilágra vonatkozó Heisenberg-féle határozatlansági reláció, miszerint egy részecske helyét és sebességét (impulzusát) nem határozhatjuk meg egyidejűleg tetszőleges pontossággal. Azaz vagy az egyiket tudjuk pontosan megmérni, vagy a másikat. Ez ránk vetítve azt jelenti, hogy nem lehetünk egyszerre mindkettő szerepben. Mindig a helyzet alapján kell kiválasztani, hogy épp melyiket alkalmazzuk, de akkor csak azt a szerepet képviseljük, és ne keverjük a kettőt. 

Zárásképpen egy másik funny fact, a fentebb leírt határozatlansági reláció megalkotójának, Heisenbergnek a sírfelirata: „Er liegt irgendwo hier”, magyarul „Valahol itt nyugszik”. 

 

Megjegyzés és felelősség kizárása: Ezen Blogbejegyzés szerzője Simon Gábor, PMP®, a pmi.hu vendégszerzője. Az írás a szerző saját szakmai véleményét, megállapításait, következtetéseit tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik meg a PMI Budapest, Magyar Tagozat álláspontjával, illetve nem tekinthető hivatalos ajánlásnak, állásfoglalásnak, véleménynek a PMI Budapest részéről. Az írás szerzői és megjelenési jogai az eredeti szerzőt illetik.