Mit jelent ez a siker az Ön számára?

Nagyon örülök és büszke vagyok erre az elismerésre, hogy bár az új feladatkörömben nem a projektek vannak a fókuszban, hanem egy szervezet megújítása, működtetése, a hazai projektmenedzsment közösség, a hazai PMI csapat nem felejtette el, s elismeri a PM szakmai közösségek terén végzett munkámat azzal is, hogy ezt az új díjat az elsők között kaphattam meg.

Kérem mesélje el, mikre a legbüszkébb a szakmai múltjából.

Büszke vagyok, hogy szervezeti vezetőként hozzájárulhattam a hazai projektmenedzsment fejlődéséhez. 
A Digital Equipment Magyarország – köszönhetően a kiharcolt viszonylagos függetlenségnek („kis ország” modell elfogadtatása) – a világban általános hardver szállítóipozíció helyett megoldás szállítói stratégiát tudott kialakítani. Ehhez – előbb külföldi szakemberekre támaszkodva – a projekthez értő csapatot kellett kialakítani: projektmenedzserek, projektben dolgozni tudó, oda allokált szakemberek, erős projekt kontrolling a negyedéves tervek teljesítéséhez, hisz a projektek bevételei nem feltétlen tudták a pénzügyi negyedéveket követni, a projekt értékelési és jóváhagyási folyamatot értő vezetést. Ennek köszönhetően a Digital, később a Compaq, és HP is Magyarországon 10 éven át vezetni tudta a rendszerintegrációs piacot. Ebből a csapatból sokan ma is a PM szakma meghatározó személyiségei.
 
A kialakított tudás terjedt a leszállított projektekkel is, de a nyitottság lehetővé tette a cégen kívüli bemutatást, evangelizációt. Így vettem részt a különböző létrejövő PM közösségek munkájában, s kezdeményező ötletgazda, alakító szerepet játszottam az Év Projektmenedzsere Díj, a PM Kiválósági Tábla létrejöttében, vagy a HTE PM Fórum, PMSZ Körkapcsolás, PMI PMPub, PMI Art of Projects sorozatok megszervezésében, sorozattá válásában.
 
A Vodafone-nál betöltött projektiroda (PMO) vezetői tapasztalatomra is építve a PMO klub létrehozásában, elindításában játszott szerepemre is büszke vagyok. Ma is részt veszek egy kidolgozott benchmark alapján a hazai projektirodák elemzésében, összehasonlításában, s erre alapozva publikációim is megjelentek.

Ön több évtizede a hazai projektmenedzsment szakmai közösség elismert tagja. Az Ön számára mi volt a 2021-es esztendő legnagyobb jelentőségű projektmenedzsment szakmai fejleménye?

Kicsit haza is beszélve, mind PMI-osként, mind a projektmenedzsmentről régóta gondolkodóként fontosnak tartom a PMBOK 7. kiadásának megjelenését. De nem az új verzió, hogy a hatodik után jön a hetedik, hanem hogy egy alapvető szemléletváltást hozott ez a kiadás, s erre a számozás folytonossága nem is hívja fel a figyelmet. 
 
Én e szemléletváltás lényegét abban látom, hogy a projektek túlnyomó része szervezetekben zajlik, ami hat a projekt megközelítésre, projektek kiválasztására, létrehozására, megvalósítására, s nem utolsó sorban a projekt eredményeinek a szervezetbe való beépülésébe, hasznosulásában, sikerértékében.
 
Ezek az elemek megjelentek korábban is már egyrészt a portfoliómenedzsment, a projektirodák (PMO) mint tudás terület egyre hangsúlyosabbá válásában, másrészt a PM tudás háromszögének pár évvel ezelőtti megjelenésével, ahol a PM üzleti érzékenysége is az elvárt képességek közé került a módszertani és a soft skill felkészültségen túl.
 
Számos PM rendezvény, klub délután során, de saját PMO konzultációs munkáimban észrevettem, hogy elbeszélünk egymás mellett épp a vállalati, szervezeti sajátosságok eltérése miatt: egy-egy fogalom mást jelent egy másik környezetben. Ahogy a matematikában definiált absztrakt pont nem létezik a valóságban, de kell a fogalom, hogy beszéljünk róla, kicsit hasonló, hogy a PMBOK „absztrakt” projekt fogalma is kicsit eltérő megvalósulásokban jelenik meg a mindennapi életben, s bizony sokszor ez a kis eltérés vezet a meg nem értéshez, a nem teljes sikerhez.
 
Az új PMBOK kiadása ezért jelentős, s remélem, hogy mind többen belátják a PM tudások új mérföldkövét is jelenti a szemléletváltás.

Az Ön nevéhez fűződik a PMI Budapest, Magyar Tagozat megalapítása. Kérem mondja el, hogyan merült ez fel, hogyan indult el a Tagozat.

A 1990-es években a nyitás, a nyugati cégek letelepedése, a fejlesztések pályázatokkal való elnyerhetősége és mind ezzel is menedzsment kultúra elérhetővé válása indította el a projekt menedzsment fejlődését hazánkban. Az igazi projekteken dolgozó, valódi elvárásoknak való megfelelési igény kialakította azt az érdeklődő kört, aki nyitott volt a tapasztalatcserére. Ennek adtak teret az egyetemi háttérrel rendelkező, a tudás megosztásban hívő szakemberek által létrehozott szakmai közösségek: 1996-ben a Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület (HTE) Projektmenedzsment Szakosztály (Prónay Gábor), 1997-ben a Magyar Projektmenedzsment szövetség (PMSZ) (Görög Mihály). Ezek havi klubdélutánok szervezésével, és a TIPIK Fórum konferencia létrehozásával indították a hazai projektek iránt érdeklődők pezsgő fórumait. 1999-ben még a korábbról létező Fővállalkozók Országos Szövetsége (FŐVOSZ) kötött egyezményt az IPMA-val, annak hazai képviseletét vállalva.

Ebben a közegben ugyan felmerült a külföldi projektmenedzsment világot ismerők (pl. Műegyetemi körökben) a PMI itthoni részlegének megalakítása is, egyrészt mert más országokban a PMI volt a PM élet szervezője, másrészt pedig a nemzetközi minősítési rendszer iránti igény is megfogalmazódott, amit a jól működő hazai szerveződések nem tudtak biztosítani. Magam üzleti vezetőként azt a stratégiát képviseltem, hogy a számítógépek, az informatika terjesztését működő alkalmazásokon keresztül lehet végezni, s az implementálásokat a megrendelő igényeit megvalósító projektekkel lehet. S a saját PM csapat építése és fejlesztése mellett aktív szerepet vállaltam mind a HTE, mind a PMSZ közösségek életében is.

A projektmenedzsment kultúra fejlődésével megerősödött az igény az elismert tudások iránt, aminek a PMP minősítés volt a leginkább ismert módja, s ezt az igényt amerikai tulajdonban levő cégnél dolgozva közvetlenül is tapasztaltam. Felismerve azt, hogy a korábbi PMI csatlakozási kísérleteknek a fő problémája a háttér, az infrastruktúra hiánya volt ennek megszervezését kellett először is biztosítani. 2002 decemberére egy alkuló ülést hívtunk össze, ahol a PMI iránt érdeklődök nagy számban megjelentek, s közös elhatározás született a PMI hazai tagozatának a létrehozásának megkezdéséről. Az alapító munkának egy, az ülésen megválasztott, felkért előkészítő bizottság vágott neki. Ennek ugyan én voltam a vezetője, de még fontosabb volt, hogy volt jogász tagja is a bizottságnak, s hogy a hátteret az akkori cégem biztosította. A jogász dr. Egri Károly volt, s nagy munka hárult rá, hogy mind a PMI elvárt, szabványos alapszabályának, mind a hazai egyesületi törvény kötelező elemeinek megfeleljünk. Vagy egy másik jogászi lelemény, hogy megkapjuk a fővárostól a PMI Budapest név használatára az engedélyt, mert a PMI ragaszkodott akkor ahhoz, hogy nem ad egy teljes országra tagozat szervezési felhatalmazást. Vagy olyan érdekes, furcsa vitáról nem is szólva, hogy a PMI központ a Chapter magyar megnevezésekor mindenképpen – valamilyen rossz fordítás alapul véve – a „kápolna” névhez ragaszkodott volna, s nagy nehezen hivatalos levelekkel sikerült meggyőzni, hogy 35 hazai PM tud annyira angolul és magyarul, hogy a „tagozat” a helyes kifejezés. 

A háttér mellett a másik akadálya volt a korábbi alapítási kísérleteknek, a szükséges létszám biztosítása. Ennek egyik tényezője volt az említett közeg, hogy itthon igen sikeresen működtek PM szerveződések, s sokan kérdezték, hogy minek egy újabbat létrehozni. A másik nehézség a tagdíj kérdés volt, hiszen a hazaiakban nem volt vagy csak minimális összeg volt tagdíj, addig a PMI esetén a tagozati tagság feltétele volt a PMI tagság is, s ez utóbbi mértéke nem volt csekély a többi tagdíjhoz hasonlítva. Nyilván e mögött a magasabb tagdíjhoz jóval magasabb szolgáltatások is jártak. Ennek beláttatása a megfelelő számú jelentkezővel nyilván hosszabb időt vett volna igénybe, s ekkor jött a PMSZ segítsége. Nyilván a korábbi jó személyes kapcsolatra épülve, látva az együttműködésre irányuló stratégiát, amit az alakuló PMI missziójában is megfogalmaztunk, s felismerve a nemzetközi tudás behozatalának és minősítés fontoságát, a PMSZ a saját tagjai közül a PMI Budapest, Magyar Tagozat alapításához szükséges számú tag számára a PMI tagsági díjat befizette, ezzel meggyorsítva a Tagozat létrehozását.

Ilyen előzményekkel került sor 2003. augusztus 20-án a PMI központtal a Megállapodás megkötésére, majd ez alapján és a többi feltétel teljesítésével 2003. november 14-én a Tagozat hivatalos elfogadására. Az első közgyűlés 2004. április 8-án volt, ahol én lettem a Tagozat elnöke, s elfogadásra került, hogy a PMSZ és PMI Magyar Tagozat elnöksége hogyan működik együtt.

Nemrég volt hír, hogy Magyarország 2 helyet rontott az EU 27 országának digitális fejlettségi rangsorában, melyben most a 23. helyen áll az ország. Ön szerint mely ismeretek terjesztésével tehet a legtöbbet a hazai szakmai közösség, hogy javítsa az ország helyezését?

Köszönöm a kérdést, valóban folyamatosan figyeljük „A digitális gazdaság és társadalom fejlettségét mérő mutató”-t, az un. DESI-t (Digital Economy and Society Index) Neumann Társaságban munkánk során. 
Valóban nem biztató, hogy az Unióban csak Románia, Bulgária és Görögország áll a digitális világ fejlődésében mögöttünk, a lengyelekkel lényegében egy szinten állunk ezen értékelés szerint.
A mutatót felépítő részterületek közül a humán területi indexet emelném ki, mert leginkább ezen a területen van szerepe az NJSZT-nek, de talán a PM világ számára is ez a legérdekesebb. Itt hazánk 22. az EU-s érték 86%-ával.

Ennek a mutatónak egyik építőeleme a digitális tudás, készségek szintje a teljes lakosságban. Ezen a téren vannak kormányzati kezdeményezések, de ennek társadalmasítása, a szakmai szervezetektől érkező kezdeményezésekre kevéssé van nyitottság. Hiányzik az olyan programok, mint a ECD, vagy ehhez hasonló képzés és minősítés támogatása, elismerése akár az oktatási, akár a munkahelyi felvételnél, továbblépésnél. Vagy DICOMP (a digitális kompetencia) EU kezdeményezte mérés és képzés továbbvitele az évek óta folyó belső elemző munkáról a gyakorlatba. Az a tapasztalat, hogy az elmaradott régiók digitális készségeit sokszor nem az eszköz, vagy internet hiány (az infrastrukturális alindexben meg is haladjuk az EU átlagot), hanem a tudást érvényesen, élményszerűen átadni képes erők hiányoznak, s a civil segítség támogatása, elfogadása nem megszokott.

Nagy lépés történt ezen a téren azzal, hogy megjelent új tantervben a digitális kultúra tantárgy, de még inkább, hogy minden közismereti tárgyban ott a digitális tudás elérésének, élményének tananyagi követelménye, sőt a szakképzésben konkrét digitális kompetencia elvárások vannak illesztve a szakmákhoz. De az elmélet gyakorlattá válásának, a tervek megvalósulásának a tanári túlterheltség, érdekeltségi problémák, a pedagógus hiány erősen gátat szab. S ezt nem töri át cégek, szakmai szervezetek egy-egy helyen segítséget, haladást jelentő odaadása. Mindezt bizony rendszerbe kellene illeszteni, s ahogy a projekteknél szoktuk mindent és mindenkit figyelembe vevő konkrét kormányzati tervekkel, hozzárendelt erőforrásokkal, és kitűzött mérhető célokkal, sikerkritériumokkal, s a siker elismerésével lehetne előre lépni.

A Neumann János Számítógép-tudományi Társaság – 2018 óta van megújuló pályán, az elmúlt években megújította tagsági szolgáltatásait. Kérem foglalja össze, hogy 2021-ben milyen főbb szakmai sikereket értek el!

A Neumann Társaság 64 éve alakult szakmai szervezet. Ez idő alatt a számítástechnikából informatika, infokommunikáció és mostanság digitalizáció lett. Erre reflektál új üzenetünk, hogy az „NJSZT a digitális világ GPS-e”, vagyis mindenki számára elérhető tudást közvetítő, a digitális világban eligazodó és eligazító közösség.

Az új stratégia mentén való megújuláshoz tartozik, hogy saját világunkban is nagyot léptünk a digitalizálásban, így a tagsággal való kapcsolat, a hazai informatikai múlt örökségének mind nagyobb részének online elérhetőségén túl nagy eredmény volt az elmúlt évben a digitális írástudás minősítési rendszere, az ECDL vizsgáinak automatikus vizsgarendszerre való átállítása. Amikor is a vizsga során az adott alkalmazásban kitűzött feladat megoldását magában az alkalmazásban végzi el a vizsgázó, s ennek jóságát, beleértve, hogy többmódon is lehet eredményt elérni, maga a rendszer ellenőrzi, értékeli. 
Számos változást kellett még levezényelni, hogy jobban megfeleljünk a mai társadalmi szervezetektől elvárható szintnek, ezért kevesebb időm maradt a projektmenedzsment dolgokkal foglalkozni, abban úgy elmélyülni, ahogy szerintem kéne. Sok mindent kellett átalakítani, a tagsági viszony, a szakosztályok működése, a kommunikáció és közösségi média jelenlét, új tananyagok, új találkozó formák terén.

A COVID járványra is reagáltunk, csatlakoztunk a Digitális Összefogás Programhoz, hogy a szaktartalmak minél könnyebben és szélesebb körben elérhetők legyenek, segítsék az oktatást, de az otthoni digitális írástudás fejlődését nem feledkezve meg a ismeretterjesztés szórakoztató funkciójáról sem. Mindebben az egyesületi munkában segített az a 15 éves tapasztalat, amit a PMI Tagozat vezetésében szereztem.

Milyen feladatokon dolgozik jelenleg, és milyen tervei vannak a közeljövőben?

Bár már lassan vissza kéne vonulnom mondja folyamatosan a családom, most kezdtünk el egy újabb 3 éves ciklus a Neumann Társaságnál egy új elnökséggel, akik rengeteg új tervvel, kezdeményezéssel vágtak bele a munkába. De a fő cél, ami lebeg a szemünk előtt, s ezt én kezdeményeztem, hogy 2023-ban Neumann János születésének 120 éves évfordulójára Neumann év legyen.  Neumann egy magyar géniusz, aki sok területen alkotott korszakosat, s erről igyekszünk méltó és érdekes programokkal megemlékezni. A kiindulás volt, hogy elnyertük 2023 a Nemzetközi Informatikai Diákolimpia rendezései jogát, ahol 100 ország 400 legjobb ifjúja mérik össze tudását, köztük a jövő Neumann-jai, Bill Gates-ei. Ez a sikeres pályázat hozta a kezdeményezést, hogy egész éves programot is kezdjünk összeállítani. Így szó van tudományos konferenciáról az Akadémián, előkészületben egy könyv, egy Neumann breviárium, kiírás alatt van alkotói pályázat. Nyilván lesz évfordulós vándorkiállítás, összehozzuk a Neumann nevet viselő iskolákat, intézményeket, felmerült szobor, faültetés Balatonfüreden, s még számtalan ötlet, javaslat van a tarsolyunkban várva a megvalósítási lehetőséget.