Mi keltette fel az érdeklődését a projektmenedzsment szakma iránt?

Európai Uniós forrásból finanszírozott projektekkel foglalkoztam Közreműködő Szervezeti oldalon. Ez azt jelenti, hogy mi bíráltuk el a pályázatokat, követtük nyomon a nyertes projektek életútját, az ellenőrzésekkel biztosítottuk a jogszabályoknak és a szakmai elvárásoknak való megfelelést. Egy-egy kiírásban 30-50 projekt is tartozott hozzám. Ekkor volt alkalmam látni, hogy a projektmenedzser, projektcsapat felkészültségének függvényében mekkora minőségbeli különbségek vannak egy-egy projekt sikeres megvalósításában. Örömmel töltött el, ha egy projekt hasznos outputokat tudott felmutatni, értéket teremtett. Több döcögősen zajló projekt kapcsán azt éreztem, hogy ezt én sokkal jobban csinálnám, s úgy voltam vele, hogy ha így érzem, akkor “Hajrá, be lehet bizonyítani, hogy így van!”.

Honnan értesült a pályázatról?

A Budapesti Corvinus Egyetem és a PMI Budapest, Hungarian Chapter közös együttműködésében elindított “International Project Manager” szak hallgatója voltam, s a tanáraim ajánlották a figyelmünkbe kiírást.

Mi motiválta arra, hogy pályázzon?

A szakdolgozatomat a saját kíváncsiságom ihlette, szívvel-lélekkel foglalkoztam a témával, nem csak túl akartam lenni rajta. Mivel dolgoztam vele, adta magát a helyzet, hogy szakmailag is megmérettessem a dolgozatom. Az motivált, hogy szakmai körökből kapjak visszacsatolást.

Miért ezt a témát választotta, hogyan gyűjtött anyagot a dolgozatához?

Volt egy esetem, amikor a stakeholder menedzsment megbukott. Egy ellenző stakeholdert nem sikerült a semleges álláspont felé sem terelni, sőt a projekt végére méginkább ellenzővé vált. Ebben az esetben a stakeholder menedzsment folyamatos risk menedzsmentbe csapott át, ami a projekt életútját végigkísérte.

A napi munkám során az volt az érzésem, hogy a stakeholder menedzsmentet mindenki fontosnak tartja, de tudatosan kevesen fektetnek bele érdemben energiát. 

A szakdolgozatom hipotéziseit azok a kérdések alapozták meg, amelyeket magamnak is többször föltettem. Dudás Dezső személyében megtaláltam azt a konzulenst, aki rendíthetetlen türelemmel -sokszor újabb kérdéssel- válaszolt a rengeteg kérdésemre és együttgondolkodásra sarkallt, ami rendkívül inspiráló volt. Ezekből a szakmai beszélgetésekből merítettem a 10 mély interjúhoz ihletet, majd ezt kiegészítve a kvantitatív mintát egy online kérdőív több, mint 150 kitöltője adta. A szakma képviselőinek valós véleményére voltam kíváncsi, arra, hogy a gyakorlatban ők hogy kezelik a stakeholdereket. 

Mi jelentette a legnagyobb kihívást a pályázat elkészítése során?

Az, hogy a “mini stakeholdereim” (három gyermekem) támogatását, elégedettségét fenntartsam.

Volt már alkalma vállalati környezetben is kipróbálnia a tanultakat? Ha igen, mik voltak a tapasztalatok?

Igen. Az Iparművészeti Múzeumban dolgozó kollégáim rendkívül nyitottak, fogékonyak az újításokra, ezért sok ötletet, javaslatot volt alkalmam a projektmenedzserrel átbeszélni, kipróbálni. 

Mit jelent a siker az Ön számára?

Azt, hogy a kitűzött céljaimat elérem, örömmel, elégedettséggel tölt el. Ha az elért célokra építve újabb és újabb kihívások elé állítom magam, s ezeket az akadályokat is megugrom.

Egy jelentős szakmai díj elnyerését követően joggal fogalmazódik meg a kérdés, hogy melyek a rövid távú tervei?

Ez a szakmai elismerés sokat segít abban, hogy a gyermekeimmel itthon töltött időszak után magabiztosabban térhessek vissza a munkaerőpiacra. Ez a díj számomra referencia a minőségi munkavégzésre és a szakmai igényességre.

Megváltozott-e bármi is az Ön életében a pályázat megnyerését követően és, ha igen akkor mi volt az?

Eddig a gyermekeimmel voltam otthon és a régi kollegiális kapcsolataim ezen időszak alatt beszűkültek. Most olyan kollégák is megkerestek, gratuláltak akikkel rég dolgoztam együtt. Felfrissültek a munka és szakmai kapcsolataim.

Mik a tervei a következő 3 évre?

Aktívan és örömmel dolgozni ezen a területen és letenni a PMP vizsgát.