2022.02.15. 10:00
Interjú Dr. Görög Mihállyal
A PMI Budapest, Magyar Tagozat 2021-ben életműdíjat adományozott Dr. Görög Mihálynak, aki évtizedek óta vesz részt a hazai projektmenedzsment szakma fejlesztésében.
Dr. Görög Mihály tanulmányait a MKKE-n, valamint a Harvard Business School-on végezte. A Budapest Corvinus Egyetemen kapott adjunktusi, majd docensi, illetve egyetemi tanári kinevezést, a Stratégia és Pojektvezetés tanszék vezetője, rektorhelyettes.
Kutatásokat vezetett projektvezetés, projektmarketing és projektcontrolling témákban, számos szakkönyv és publikáció köthető a nevéhez.
Mit jelent ez a siker az Ön számára?
Mint minden elismerés, így természetesen ez is megtisztelő a számomra. Ez a díj annyiban más, hogy ez az életmű előtti tisztelgést jelenti a számomra, mégpedig a szakmai közösség, még pontosabban a gyakorlatban dolgozó szakemberek alkotta szakmai közösség elismerése, egyfajta tisztelgése mindazon szakmai-tudományos teljesítmény előtt, amit aktív pályafutásom során elértem. Így ezt nagyon komoly és megtisztelő elismerésnek tartom.
Kérem mesélje el, mikre a legbüszkébb a szakmai múltjából.
Hát erre igazán nem könnyű válaszolni, de ha egyet mégis ki kell emelnem, akkor talán azt kell megemlítenem, hogy 90-es évek elején, lényegében a nyugat-európai egyetemekkel azonos időben, sikerült elindítani és meghonosítani a gazdasági felsőoktatásban önálló tantárgyként a projektmenedzsment ismeretköreinek oktatását.
Ön a kezdetektől részt vesz a projektmenedzsment oktatás fejlesztésében. Milyen kihívásokkal járt ez a feladat?
Ez a már említett kezdeti időszakban valóban jelentős kihívás volt, hiszen az említett körülmények miatt nem volt a nemzetközi gyakorlatból átvehető kidolgozott oktatási tananyag, de kialakult oktatási módszer sem. Lényegében magamra tudtam csak hagyatkozni, bár kétségtelen, hogy mind a tananyag, mind az oktatásmódszertan alakításában a nemzetközi konferenciákon kialakult szakmai kapcsolatok lehetővé tették egymás tapasztalatainak felhasználást. Ugyanakkor ez az az időszak – a 90’- es évek – amikor a projektmenedzsment tudásterületét illetően nagyon gyors és igen jelentős mértékű fejlődésnek lehettünk tanúi. Ezek a körülmények a folyamatosan jelentkező kihívások mellett ugyanakkor jelentős lehetőségeket is magukban hordoztak a számomra, mind a tananyagfejlesztés, mind kutatás-publikálás terén.
Hogyan látja a különbséget a hazai és külföldi projektmenedzser oktatás között?
Ami az oktatott ismeretköröket illeti, mára talán elmondható, hogy megszűntek a jelentős különbségek, így sokkal inkább tekinthető közel azonosnak, különösen a BSc-képzésben oktatott tananyagtartalom, mint az ezredforduló környékén. Ez annyiban pozitívum, hogy a szakterület alapismeretei nemzetközi összevetésben lényegében azonosak. Ugyanakkor megmaradtak a különbségek az MSc-szinten oktatott ismerettartalomra vonatkozóan, ami szintén lehet egyfajta pozitívum, mert ez színvonalas szakmai vitákra ad lehetőséget a nemzetközi konferenciákon. Ez a helyzetkép a hazai felsőoktatási gyakorlatra vonatkoztatva ugyanakkor nem teljesen helytálló. Van, ahol alapképzésben nem tanítanak projektmenedzsmentet, van, ahol mesterképzésben tanítják az egyébként az alapképzéshez tartozó ismeretköröket. Olyan példát is láthatunk, hogy a projektmenedzsment oktatása valójában a pályázati projektekre, tehát lényegében pályázatmenedzsmentre fókuszál. E vonatkozásban még van tennivaló.
Mi az amit még jó lenne itthon is megvalósítani?
Mindenképpen jó lenne az előbb említett helyzetet feloldani, amihez valószínűleg több, a tantárgyat egyetemi szinten oktatni és kutatni-publikálni tudó kollégára van szükség, túl az őket támogató vezetői elkötelezettségen.
Kérem, mesélje el a legsikeresebb szakmai projekt élményét!
Hát, erre aztán tényleg nehéz válaszolni. De ilyennek tekinthető a projektmenedzsment mint tantárgy kialakítása és bevezetése a hazai felsőoktatásba vagy a Stratégia és Projektvezetés Tanszék megalapítása az akkori Corvinus Egyetemen. De, hogy klasszikus projektélményt is említsek, mindenképpen szólni kell a számomra elsőről, ami még az olajiparban eltöltött éveimhez kötődik, és ahol az első komoly leckéket kaptam gyakorlati projektmenedzsmentből. Ez a 70’-es évek végét és a 80’-as évek elejét jelentő időszakhoz kötődik, amikor a Közel-Keleten három éven át részese lehettem az ottani olaj-és földgázipari infrastruktúra fejlesztését eredményező projektek vezetői team-jének. Életre szólóan sokat tanultam ezeknek a projekteknek a tapasztalataiból.
Visszatekintve az elmúlt 70 esztendőre, milyen szakmai tanácsot adna a pályakezdő önmagának?
Azt hiszem, hogy szakmai vonatkozásban szerencsésen alakult a pályafutásom, hiszen 12 év projektkörnyezetben eltöltött vállalati gyakorlat után léptem akadémiai pályára. Ez akkor lényegében mintegy véletlenül alakult így, hiszen az egyetemi diploma megszerzése után szívesen maradtam volna akadémiai pályán. Ma tudatosan azt tanácsolnám akkori önmagamnak, különösen akkor, ha a projektmenedzsmenttel oktató-kutatóként akarnék foglalkozni, hogy mindenképpen töltsek el néhány évet a gyakorlatban, de úgy, hogy közben tudatosan gyűjtsem a tapasztalati tudást.
Így a 7. X-en túl is fiatalos, lendületes, lelkes. Mi az Ön titka, honnan merít energiát?
Az elmúlt évtizedekben folyamatosan egyetemi hallgatók társaságában töltöttem az idő egy jelentős részét, ami önmagában is arra predesztinálja az embert, hogy megőrizze fiatalos lendületét. Ugyanakkor a hallgatók mindig tudnak olyan szakmai kérdéseket feltenni, amikre én még korábban nem gondoltam, és ezekre a kérdésekre adandó válaszok megtalálása nem hagyja elkényelmesedni az ember elméjét. Ugyanakkor rendszeresen felkért bírálója vagyok a szakterület vezető nemzetközi szakfolyóiratának (International Journal of Project Management), ami megköveteli, hogy kövessem a szakterület fejlődését. Mindamellett fizikailag is igyekszem karbantartani magam.
A Pannon Egyetem és a PMI Budapest, Magyar Tagozat intenzív szakmai kapcsolatra törekszik. Ön szerint mely témákat kellene a szakmai fókuszba emelnie a két szervezetnek?
Magam is úgy gondolom, hogy a jelenleginél egy szorosabb és intenzívebb együttműködés mindkét félnek hasznára lehetne, aminek tartalmi kimunkálása közös feladat. Annyit azonban itt is el tudok mondani, hogy az egyetemi projektmenedzsment-témájú kutatások (oktatói vagy PhD) számára kitűnő vállalati terepet jelenthetnének a PMI Budapest, Magyar Tagozatban részes vállalatok. Olyan kutatásokra gondolok itt, amelyek keretében megszületett eredmények ugyanakkor ezeknek a vállalatoknak a számára a gyakorlatban is hasznosítható tudást eredményeznének. Mindezek alapján pedig nemzetközi szakmai konferenciákon, közös szakmai előadásokkal együtt növelhetnénk a PMI Budapest szakmai renoméját is.
Milyen feladatokon dolgozik jelenleg, és milyen tervei vannak a közeljövőben?
Még van előttem néhány, adott esetben teljesen új feladat is. Az előttem álló feladatok egyike a projektmenedzsmentet oktató fiatal egyetemi kollégák számára a felhalmozott oktatói-kutatói tapasztalatok átadása, beleértve a PhD-hallgatók témavezetését is. Egy másik ilyen feladat a PhD-hallgatók számára egy eddig nem oktatott ismeretkör, a tudományos közlemények írása (academic writing) tantárgy kialakítása, valamint annak oktatása a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karán. Kicsit abban a helyzetben vagyok ezzel, mint bő 30 évvel korábban fiatal egyetemi oktatóként a projektmenedzsment ismeretkör egyetemi tantárggyá fejlesztésekor. Lehet, hogy ez is hozzájárul a fiatalos lendület és lelkesedés fenntartásához?
