2020.11.02. 07:00
Interjú a Braun Péter-díjas - Both Andrással az IdomSoft munkatársával
Mindenekelőtt a PMI Budapest, Magyar Tagozat elnöksége és a magam nevében is gratulálok a 2020-as Braun Péter díj elnyeréséhez. Azt gondolom, hogy ez egy fantasztikus siker egy szakember számára, ha a szakma képviselőitől kap elismerést. Mit jelent ez a siker az Ön számára?
Köszönöm az elismerő szavakat, egyben továbbítom a kollégáim felé, mivel a díj azt gondolom nemcsak nekem szól, hanem az IdomSoft-ban dolgozóknak is, akikkel nap, mint nap közösen toljuk a szekeret. Továbbá ahogyan a pályázat személyes bemutatásán is elmondtam, tágabb értelemben az egész E-közigazgatás megújításán tevékenykedőket szerettem volna képviselni.
Ez egy egyértelmű külső megerősítés, hogy a közigazgatás egyre menőbb az e-közigazgatás által. Közel a nap, amikor mindannyian elfelejtjük a sorszám húzással és a nem elhozott iratokkal kapcsolatos közös kálváriánkat.
Kézenfekvőnek tűnik a kérdés, hogy a díj átvételét követően melyek a rövid távú tervei?
Lebontok pár tévhitet a “nem szabad beszélgetni a felhasználókkal” és “a megrendelő mindig hülye” után. A “szabad beszélgetni a felhasználókkal” gyakorlat keretében szerveztünk például az e-személyi igazolvány új lehetőségeit bemutató workshop-ot, amelyre megjelent a piac vagy 30 résztvevője és elmondta a véleményét.
Most a “nálunk nincs idő minőségi kódot írni”, illetve “majd a tesztelő a végén leteszteli” berögződésekkel foglalkozom.
Miért számít Ön jó csapatmunkásnak, mit gondol miért érdemelte ki Braun Péter díjat?
Úgy tudom, hogy Braun Péter nagyon szeretett fiatalokkal, fiatal vezetőkkel együtt dolgozni, szerette a lelkesedésüket, lendületüket és tenni akarásukat, az ártatlan, de néha következésképpen naiv hozzáállásukat. Bízom benne, hogy Braun Péter örülne annak, hogy rám esett a választás, a díj korhatárához lassan közeledve (35 év a korhatár, még azért van 4 évem) érzem, hogy váltják fel a fenti karakterjegyeket a sok tanulással és tapasztalással megszerezhetők. De nem adom fel egykönnyen!
Öröm volt megélni a 2019. évi választások után, hogy az IdomSoft Zrt. egyik szaktekintélye így fogalmazott: “na most már őriztünk együtt libát”. Abban is biztos vagyok, hogy nemcsak az Idomosokkal kell együtt libát őriznem, hanem a teljes e-közig paletta minden résztvevőjével annak érdekében, hogy megvalósuljon az itthoni versenyképes e-közig ökoszisztéma.
Ha nagyobb távlatban nézzük a szakmai céljait, akkor melyek a hosszú távú tervei?
Hiszem, hogy a digitális közszolgáltatások jelentősen fejleszthetők, és ezáltal az ország versenyképessége is javul. Méghozzá sokat. Nem csupán azért, mert kevesebb élőmunkába, azaz állampolgári és hivatalnoki időbe kerül az ügyeket intézni és marad így másra időnk, hanem mert ez a vállalati kultúrára, a felhasználókkal, ügyfelekkel, egyéb partnereinkkel való közös munkára is nagyon pozitív hatással van. Öröm lenne, ha az állampolgár nem akkor lepődne meg, ha valamilyen menő közszolgáltatással találkozna (például: SZJA bevallás), hanem ha erre evidenciaként tekintene.
Mi motiválja Önt a termékfejlesztési vezérigazgató-helyettesi munkája során?
A sok-sok apró öröm. Amikor kialakul közöttünk a bizalom köre és éjszaka bejön az agglomerációból az egyik csapat tagja magától, hogy egy másik termék élesítésében személyesen is segítsen. Az igazán húsba vágó visszajelzések, amelyből az ember napokig nehezen áll fel, mert tudja, hogy igaz.
Kérem, mesélje el a legsikeresebb szakmai élményét! Mire az amire a legbüszkébb?
Ebben a pillanatban posztoltam a LinkedIn-re, hogy szeptember 1-től, ha valakinek változik a lakcíme, akkor az új lakcímkártya kiállításához nem kell elmenni a Kormányablakba, hanem online intézheti az ügyet és később postán megkapja a lakcímkártyát. Ez majd 1 millió darab ügyet érint éves szinten. Nagyon szerettem ezt a projektet, minimális menedzsment támogatásra volt szükség, nagy önállósággal vitték a csapataink.
Mi motiválta arra, hogy elinduljon 2020-ban a Braun Péter díjpályázaton?
Többek között az is motivált, hogy már kétszer nem nekem ítélte meg a zsűri a díjat. Szerettem volna bizonyítani Kada Zsolt, Bödör László, Csillag Dávid és Kovács Dávid után, hogy az e-közigazgatásnak van helye a listán. Többükkel személyesen is közeli, baráti viszonyt ápolok, sokat biztattak a pályázat során.
Mi volt a tapasztalata pályázat lebonyolításával kapcsolatban, mi volt a legnehezebb feladat a pályázat során az Ön számára?
Mivel harmadszorra indulok a pályázaton, ismerős volt a terep, nagyon professzionális volt a lebonyolítás és öröm volt a sok szaktekintély előtt beszélni eddig tapasztalataimról. Legizgalmasabb számomra mindig a zsűri előtt a pályázat megvédése, ahol olyanok kérdeztek tőlem, akik nap, mint nap ugyanazt a hivatást művelik, mint én.
Hogyan kezeli a munkája során kialakuló stresszt, hogyan szokta levezetni a feszültséget?
A családom társaságában tudom magam a legjobban kipihenni, erről szól minden esténk és a hétvégéink is. Aktívan sportolok, próbálok legalább heti háromszor erre időt szakítani.
Kérem, meséljen el egy nehéz helyzetet, komoly szakmai kihívást, amellyel a munkája során találkozott és azt mi módon oldotta meg!
A Lechner Tudásközpontból 2018 nyarán érkeztem az IdomSoft-ba. Az egyik legnagyobb és folyamatos kihívást jelenti nekem, hogy az ott működő struktúrákat ne erőltessem rá az itteniekre és ne vegyek minden helyes, vagy helytelen korábbi működést alapul, hanem mérjek, beszélgessek és vizsgálódjak a döntések meghozatala előtt.
Egy ilyen jelentős elismerést követően felmerül a kérdés, hogy mit szeretne elérni a szakmai karrierjében?
Arra a pillanatra vágyódunk közösen, amikor több ügyet tudunk elintézni online, mint személyesen. Dolgozok a pillanatért, amikor Magyarországot emlegetik az észtek helyett az elektronikus közigazgatás példájaként.
Melyek a munkával kapcsolatos közvetlen céljai?
Vannak olyan területek, ahol a korábbi megítélésem szerint otthonosan éreztem magam, mégis a folyamatos tanulások azt mutatják, hogy óriási lukak vannak a gépezetben. Így tanulom meg a tesztelési szintek összefüggéseit, a TDD, BDD, Extreme Programming koncepcionális alapjait, hogy helyesen támogathassam a nálunk dolgozókat.
Tapasztalata szerint mit várnak el egy sikeres termékfejlesztési vezérigazgató-helyettestől? Melyek azok a képességek, amikkel rendelkeznie kell egy sikeres vezetőnek?
Arra kell figyelnem elsősorban, hogy a nálunk dolgozók mit várnak tőlem. Ők azok, akik létre tudják hozni mindazt, amiért közösen küzdünk. Ezért felelős vagyok értük, hogy olyan környezetet tudjak teremteni, amiben igazán értékeseket tudnak szállítani.
Mit gondol, milyen az Ön munkastílusa?
Simon Sinek a következőket írja: “Nem mi választjuk a játékot. Nem mi alkotjuk a szabályokat. Mi csak arról dönthetünk hogyan játszunk.” Édesapámtól sok bátorságot örököltem. Úgy gondolom, hogy ez a bátorság sokat segít a mindennapokban. Nem tartom magam rigorózus embernek, hiszek a felhatalmazó vezetésben, a bizalomra épülő csapatokban, az ösztönzések kultúrájában. Az egyik vezetői visszajelzésemben az az áthallásos kifejezést kaptam vissza: “Emberszagú”. Csak hadd maradjak így sokáig.
Hogyan képzeli el későbbi pályafutását?
Mindenképpen az e-közigazgatásban képzelem el magam. Korábban az építésügyi informatikai területért (Lechner Tudásközpont), jelenleg a nemzeti adatvagyon nyilvántartások egy részének informatikai fejlesztéséért vagyok felelős. Hiszem, hogy az állam versenyképességéhez jelentősen hozzájárul az e-közigazgatás fejlődése, rengeteg időt adunk vissza az állampolgároknak, hogy arra használják, amire szeretnék, a hatalmas ügyintézési harcok helyett. High-tech állam nélkül nem őrizhetjük meg a szabadságunkat.