2019-ban a PMI Budapest, Magyar Tagozat, a Projektmenedzsment Kiválóság Tábla tagjaival közösen 19. alkalommal kiírta az Év Projektmenedzsere Pályázatot. Egyesületünk képviseletében, Dr. Sándor Zoltán, MBA, PMP oktatási ügyekért és nagyvállalati kapcsolatokért és feladatokért felelős elnöki megbízottunk és Farkas Tamás, MBA, PMP Operációs Ügyekért felelős alelnökünk vett részt a szakmai zsűri munkájában. 2019-ben az "Év Projektmenedzsere" címet, Borbényi Katalin Projektmenedzser a Generali Biztosító Zrt. munkatársa nyerte el, akinek a kiemelt projektje az ERGO Biztosítók akvizíciója a Generali Biztosítónál volt, akivel Kremmer László MBA, PMP, a PMI Budapest, Magyar Tagozat elnöke beszélgetett.

Mindenekelőtt a PMI Budapest, Magyar Tagozat elnöksége és a magam nevében is gratulálok a 2019-es „Év Projektmenedzsere” cím elnyeréséhez. Azt gondolom, hogy ez egy fantasztikus siker egy szakember számára, ha a szakma képviselőitől kap elismerést. Mit jelent ez a siker az Ön számára?
BK: Fantasztikus siker és óriási elismerés ez a projekt szakmától. Nézve a versenytársakat, akik ezen a versenyen megmérettették magukat, nagyon tehetséges és giga projekteket irányító projektmenedzserek. Ebben a mezőnyben győzni még nagyobb elismerés.

Kézenfekvőnek tűnik a kérdés, hogy a díj átvételét követően melyek a rövid távú tervei?

BK: Szeretném megélni a sikert. Nem sok ilyen szakmai pillanat van az ember életében. Szeretném kiélvezni minden percét ennek az időszaknak.

Miért számít Ön jó csapatmunkásnak, mit gondol miért érdemelte ki az Év Projektmenedzsere címet?

BK: Néhány évvel ezelőtt még nagyon erősen a feladatra és a határidőkre koncentráltam egy projektben. Kevésbé tartottam fontosnak az empátiát, az emberi motivációt. Ma már tudom, hogy a határidő figyelés mellett nagy szerepem van abban, hogy jó csapatot építsek. Ehhez motiválásra, emberi odafigyelésre van szükség. Ez a siker kulcsa. Úgy vezetni egy csapatot, hogy mindenki megtalálja benne a maga helyét és szerepét. Ha szaktudásban és érzelmileg mindenki a helyén van, az már fél siker. Innen pedig már csak egy jó szponzor kell, aki támogat bennünket.
Ha nagyobb távlatban nézzük a szakmai céljait, akkor melyek a hosszú távú tervei?
BK: Szeretnék továbbra is projektmenedzser maradni. Legnagyobb kihívást az innovációs projektek sikerre vitele okozza. Szeretném tovább erősíteni az innováció-management szaktudásomat, rutinomat, ami hozzásegíthet ahhoz, hogy ezen a területen is sikeres projekteket tudjak vezetni. Ez egy kemény terep. Teljesen más mindset szükséges hozzá, mint egy „szokásos” projekthez.
Mi motiválja Önt a projektvezetői munkája során?
BK: Nagyon szeretem összerakni a mozaikokat és hozzá illeszteni az emberi kompetenciákat, felelősségeket. Főleg a projekt tervezést szeretem, amikor még minden képlékeny és minden szál mozog. Olyan, mint egy nagy konyha, ahol minden alapanyag és főzési technológia rendelkezésre áll, de nem mindegy, hogy rántást akarok készíteni vagy suvidálni kell a fogást. Szeretem a Kollegákat kivenni a hierarchikus rendszerből és egy új szerepet adni nekik. Valakinek ez a szerep-azonosulás jól megy. Valaki nem érti vagy idegen tőle. Itt szoktak még lenni nagy beszélgetések. Csak mély azonosulással és teljes megértéssel lehet elindulni az úton. Nagyon gyakran vannak megérzéseim, zsigeri megéléseim. Ezeket már intő jelnek veszem, mert az elmúlt 10 év azt bizonyította be, hogy ezek működnek. Ha valamit úgy érzek, hogy nem jól működik a projektben vagy nem értem, és rákérdezek, mindig kiderül, hogy ott egy gócpont van. Ha nem megyek utána, akkor később keletkezik abból valami probléma, aminek a megoldása sokkal nehezebb és költségesebb már. Mindig hallgatok a megérzéseimre. Persze ez egyben félelmetes is. Nem sok PM könyv szól a „megérzés alapú projektvezetésről”, de én hiszek ebben.

Kérem, mesélje el a legsikeresebb szakmai projekt élményét!

BK: Az ERGO Biztosítók állományának az átvétele a legaktívabb szakmai élményem most. És talán az egyik legsikeresebb is. Az ERGO Biztosítók biztosítási állományát vásárolta meg a Generali Biztosító. A felkészülésre és a megvalósításra 3 hónapja volt a csapatnak. Fantasztikus volt látni, ahogyan dolgozott a csapat és vitte mellette a napi rutint jelentő feladatokat is. Nagy kihívást jelentett megtalálni a megfelelő eszközöket és kommunikációt a kulturális különbségek kezelésére (kis és nagy biztosító találkozása) és persze az IT láb sem volt könnyű menet, de 2019. július 1-jén már a Generaliban csörögtek az ügyfél telefonok és zökkenőmentes kiszolgálást tudtunk biztosítani az ügyfélélmény megtartása mellett.

Mi motiválta arra, hogy elinduljon 2019-ben az Év Projektmenedzsere pályázaton?
BK: Ismertem a korábbi évek díjazottjait és már az ismeretük is nagyon inspiráló volt. Nagy tisztelettel tekintettem rájuk és azt gondoltam, hogy nekem ez sosem sikerülne. Kovács Endre inspiráló videóját láttam egyik reggel a FaceBookon. Ez volt az utolsó lökés. Annyi jó dolgot mondott a versenyről, hogy el kellett indulnom rajta 

Mi volt a tapasztalata pályázat lebonyolításával kapcsolatban, mi volt a legnehezebb, illetve a legelmlékezetesebb feladat a pályázat során az Ön számára?

BK: Jó érzés volt néhány hónap távlatában hosszasan újra végig gondolni a projektet és leírni mindezt strukturáltan. Csak úgy jöttek a gondolatok. Persze voltak a pályázatban olyan aspektusok, melyek több gondolkodást igényeltek. Az egyik legemlékezetesebb az volt, amikor a short listen voltam és a Tábla elé leültem „szóbelizni”. Akkor vettem észre, hogy a magyar projektmenedzsment szakma krémje ül velem szemben 8 férfi személyében. Átfutott az agyamon, hogy hatalmas egyessel az ellenőrzőmben fogok kimenni a teremből, mert nem fogok tudni fejben kritikus utat számolni pl.. Nemhogy egyest nem kaptam, ha nem jár le az időkeret, még mindig velük beszélgetnék. Felemelő élmény volt beszélgetni a Tábla tagjaival. Felkészültek voltak, érdekelte őket a téma. Szerettem ezeket a perceket.

Hogyan kezeli a munkája során kialakuló stresszt, hogyan szokta levezetni a feszültséget?
BK: Igyekszem időt szakítani a sportra. Ez mindig segít. Néha annyira fáradt vagyok, hogy alig bírok lemenni az edzőteremig, de ott újjá tudok születni. Próbálok a hétvégén nem dolgozni, hogy kicsit „ürüljön” az agyam. Szerencsére a 4 éves Kisfiam és a Férjem ebben jó partner. Sokat programozunk együtt. Többször éreztem mostanában, hogy lassítani kellene, de talán ennek nem most van itt az ideje, úgyhogy egyensúlyozok a sok életszerep között.

Kérem, meséljen el egy nehéz helyzetet, amellyel a munkája során találkozott!
BK: Még „kezdő” PM koromban történt, hogy egy törvényi változást lekövető projektet vezettem. Olyannyira nem volt megerősítve a projekt kultúra az adott területen, hogy fogalmuk sem volt a kollegáknak, hogy mit akarok, miért akarom, ki vagyok én, és mi a szerepük nekik ebben az egészben. Nem kezeltem megfelelően ezt a helyzetet, csak a feladatra és a határidőkre koncentráltam. Nem értettem, hogy mit nem értenek… ebből lett is jelentős probléma. És a határidők csúszása volt ebből a legkisebb. De olyan is volt, amikor „elfelejtettem magam mögé nézni” és nem vettem észre, hogy nem követ már senki. Annyira bele voltam feledkezve a küldetésbe, hogy szinte minden feladatot magamra vállaltam és egy egyszemélyes hadseregként jártam-keltem egy ideig. Nehéz volt belátom, hogy ez az egész már csak engem érdekel, és senkinek nem kell az a végtermék, amin egyszemélyes seregem dolgozik. Mind a két esetből jelentős tanulságokat tudtam levonni. A mai működésembe ezek a hibák, tanulságok jelentősen beépültek. Persze ez egy folyamatos tanulás, hiszen nincs két egyforma projekt. A hibázások száma szinte végtelen.

Egy ilyen jelentős elismerést követően felmerül a kérdés, hogy mit szeretne elérni a szakmai karrierjében?
BK: Szeretném a Generaliban folytatni a megkezdett utamat és megerősíteni az üzleti projektvezetői szemléletet. Továbbá szeretném, ha a vezetők újra és újra bizalmat szavaznának nekem a jövőben, ha kihívást jelentő projektekről van szó. Ez jelenti számomra az egyik legnagyobb elismerést. Szeretném, ha lenne egy olyan csapatom, akivel le tudjuk hozni a csillagokat is, ha üzleti, stratégiai projektvezetésről van szó. Amennyiben lehetőséget kapok, akkor mindent megteszek, hogy ezt a csapatot fel tudjam építeni tudásban, kultúrában és kompetenciában is.

Tapasztalata szerint mit várnak el egy sikeres projektvezetőtől? Melyek azok a képességek, amikkel rendelkeznie kell egy sikeres projektvezetőnek?
BK: nyilván tudni kell alkalmazni a projektmenedzsment módszertanokat. Emellett egyre több tudással rendelkezni az érintett területekről is. Pl. data management, UX, vezetéselmélet, innováció-management… Folyamatos tanulás nélkül nem lehet jónak lenni és át kell nyúlni a kereteken. És persze ezen felül maradjunk emberközpontúak is. A feladat nem egyszerű, de megéri!

Mit gondol, milyen az Ön munkastílusa?
BK: elég nagy munkabírásom van, és sok energiám tud felszabadulni egy-egy munka során. Elég sokat kérek a projekt csapattól, de igyekszem mindig a határokat megtalálni és azokat nem átlépni. Nagy hangsúlyt fektetek a közös megértésére és a bevonásra. Nem szeretek negatív hangulatban dolgozni. Igyekszem oldani a közeget. Szeretem a motivált embereket és a „húzós” csapatot. Helyzetfüggő- és adott projekt kultúrához igazodó projekt módszertanokat igyekszem alkalmazni a munkatársi igények figyelembevételével.

Hogyan képzeli el későbbi pályafutását?
BK: Bármit is csináljak a jövőben, szeretném, ha hasznos dolgokat tudnék véghez vinni. Ez számít, és ez motivál. Nagyon érdekelnek az alapítványi tevékenységek, illetve az önkéntesség. Szeretném, ha a jövőben ez egy nagyobb szerepet tenne ki az életemből. Úgy érzem, hogy ebből sok energiát tudok nyerni, amit vissza tudok forgatni a családomba és a munkámba is.